" Két seb a két szemem. Ez a világ rohad. Nem merek szétnézni, mert elhányom magamat. Kétségbeesek és beteg leszek, ha látom, hogy élnek az emberek! Gyáva hízelgés, árulás, szennyes önérdek, jogtiprás és csalás – amerre nézek! Torkig vagyok! Majd’ szétvet az utálat. Már nekimennék az egész világnak."
Fordította Petri György
Élete vége felé Flaubert így írt tanítványának, Maupassant-nak:
„a földnek határai vannak, de az emberi butaság határtalan”.
Erről szól az utolsó, befejezetlenül maradt, csak halála után
1881-ben megjelent regénye, a Bouvard és Pécuchet is.
"Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém. Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan, s milyen e sűrű, kúsza, vad vadon: már rágondolva reszketek legottan."